A felelősség az Öné is.

Gondoljon egészségére és környezetére!

A fenntartható jövőért

A hulladékkezelés közös érdek, érezd a felelősséget!

A tisztább levegőért

A levegő minőségének javítása közös feladatunk és közös felelősségünk.

A családja egészségéért

Válasszunk körültekintően tüzelőanyagot, hiszen az egészségünk a tét!

A helytelen tüzelés egészségügyi hatásai

Ezen a helyen szeretnénk felhívni a figyelmet a helytelen tüzelésnek, ill. a hulladékoknak a háztartási tüzelőberendezésekben történő elégetésének egészségügyi következményeire.

A gyengébb minőségű szenek: faszén, tőzeg, lignit, továbbá a hulladékok égetése során jelentős mennyiségű és fajtájú káros anyag keletkezik egyrészt a tüzelésre nem alkalmas anyagok összetételből, másrészt a relatíve alacsonyabb égetési hőmérsékletből adódóan.

A következőkben a háztartások, lakások és házak fűtése során keletkező mérgező anyagokat és azok hatásait ismertetjük.

Aeroszol, kisméretű szálló por (PM)

Aeroszolnak nevezzük valamely gáznemű közegben finoman eloszlatott, lebegő, szilárd és cseppfolyós részecskék együttes rendszerét. A légköri aeroszol részecskék különböző folyamatok hatására keletkező szerves és szervetlen vegyületekből állnak. A légköri aeroszol részecskék nagysága a molekulacsoportoktól egészen a 10 µm-es nagyságrendig terjed. Nagyságukon kívül – keletkezésüktől függően – formájuk is nagyon különböző. Fontos tulajdonságuk, hogy tömegükhöz képest nagyon nagy felülettel rendelkeznek, erre a nagy felületre tapadnak fel azok a mérgező anyagok is, melyek a szervezetbe jutva a legkülönfélébb tüneteket és betegségeket eredményezik.

A kis méretű szálló porokat (angol rövidítésből: PM – particulate matter) méretük alapján három csoportba oszthatjuk.

PM10 „particulate matter” – kisméretű szálló por (belélegezhető porrészecske) elnevezés alatt azokat a finom részecskéket értjük, melyeknek az aerodinamikai átmérője 10 µm-nél kisebb.

PM2,5 (tüdőbe hatoló részecske): azok a finom részecskék tartoznak ebbe a kategóriába, melyek aerodinamikai átmérője 2,5 µm-nél kisebb.

PM0,1 (ultra finom részecskék): olyan részecskék, melyek aerodinamikai átmérője 0,1 µm-nél (vagy 100 nanométernél) kisebb.

ábra: a légköri részecskék méreteloszlása

 

Szálló por részecskéinek egészségünkre gyakorolt hatásai

Az emberi szervezetre az égésből származó, szénalapú részecskéknek alapvetően gyulladást előidéző hatásuk van. A por részecskékhez kötődő nitrátok, szulfátok és kloridok kevésbé mérgezőek, de hatásuk egyáltalán nem elhanyagolható. A porrészecskék felületén a mérgező anyagokon kívül (pl. fémek, karcinogén, mutagén anyagok) baktériumok, vírusok, és gombák is megtapadhatnak, így könnyen bejutnak a légutakon keresztül a szervezetbe. A belélegzett porok méretétől, minőségétől és a felületükön megkötött anyagok tulajdonságaitól függően az emberekben különböző betegségeket okoznak (pl. szilikózis, azbesztózis, kenderláz, pamutláz). A kisméretű részecske koncentráció rövid távú emelkedése izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el, aminek következtében növekszik a vér alvadékonysága és vérrögösödés léphet fel.

Minél kisebb a szálló részecske mérete, annál „távolabb” jut a szervezetünkben is. A kisebb részecskék elérik a tüdőben a gázcsere helyszíneit, ahol hozzákötődnek a bő vérellátású tüdőhólyagocskákhoz. Innen nagyon könnyen továbbjutnak a szövetekbe, ahol akár évekre is lerakódhatnak. Ez a mérettartomány a legveszélyesebb az egészségre. A tüdőszövetekben lerakódott részecskék összetételüktől függően különböző ingereket, gyulladásos folyamatokat váltanak ki a szövetekben és sejtekben egyaránt. Az ultra finom részecskék képesek behatolni a vérpályába, és ezáltal a szervezet különböző szerveibe transzportálódni, így kimutathatóak a májban, szívben és az agyban is. Az ultra finom részecskék szervezetbe való jutásuk során első sorban szívritmuszavarokat, érszűkületet, megemelkedett szintű véralvadást és vérben megjelenő gyulladásfaktorok fellépését okozzák. Ezek a hatások szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának rizikófaktorai.

A folyamatos gyulladásnak kitett szervezet immunrendszere legyengül, ami további fertőzésekre való hajlamhoz vezethet.

Több Európai Uniós ország, az USA és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmányai szerint egyértelmű az összefüggés a légkör részecskével való szennyezettsége és az egészségügyi hatások között. A PM10 és PM2,5 belélegzése felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt kivált akut és krónikus egészségkárosodást. Jelentős a hatásuk a megbetegedési és a halálozási rátára. A halálesetek hátterében a finom por részecskék által kiváltott szív- és érrendszeri, légzőszervi betegségek és a tüdőrák áll. Ezeken kívül - szintén egy WHO által készített tanulmány szerint - mintegy 10 hónappal csökkenti a várható élettartamot. Magas légszennyezettség esetén romlik a légzésfunkció, gyakoribbá válik az asztmagyógyszerek használata, egyre több lesz a légzőszervi megbetegedésekből fakadó kórházi beutalások száma.

A PM10-szennyezettséggel szemben különös rizikócsoportot jelentenek az idős emberek és a gyermekek. Különösen érzékenyen reagálnak a kisgyermekek és a csecsemők. Az ő esetükben megnövekszik tüdőhörgők nyálkahártyáját érintő krónikus gyulladások (bronchitis), az allergiás megbetegedések száma, csökken a légzésfunkció és egyre gyakoribbá válnak a tüdőfejlődési hiányosságok.

A legalacsonyabb koncentráció is egészségügyi károsodáshoz vezethet. Minél hosszabb a PM10-nek való kitettség (expozíció) és minél magasabb a koncentráció, annál több embert érint és annál erősebbek az egészségügyi hatások.

A fentiek mellett azonban nem elhanyagolhatóak a szálló porok környezetre gyakorolt hatásai sem. A növényzetre gyakorolt káros hatása például az, hogy a levegőből kiülepedve a gázcsere nyílásokat eltömik, így akadályozzák a növény „légzését”, párologtatását és negatívan befolyásolják a fotoszintézis folyamatát. A kiülepedő szálló porok a felületükön megkötött vegyi anyagok, szerves és szervetlen anyagok miatt az épített környezetre is jelentős káros hatást fejtenek ki. A levegő páratartalmával, valamint a csapadékkal érintkezve maró hatásúvá válik, tönkretéve elsősorban az épületek, hidak fém vázait (korróziós folyamtok) továbbá képesek feloldani a mészkőből készült kulturális örökségeket, szobrokat, épületeket (mállási folyamatok). Jelentős anyagi károkat okoz.

Szénmonoxid (CO)

A szénmonoxid színtelen, szagtalan, ízetlen, erősen mérgező gáz. A széntartalmú anyagok elégetésekor, a tökéletlen égés folyamán keletkezik, tüzelő berendezésekben, erőművekben, hulladékégetőkben, belső égésű motorokban.

Egészségünkre gyakorolt hatásai:

A szén-monoxid az oxigénnél 300-szor erősebben kötődik a vér oxigénszállító egységéhez, a hemoglobinhoz. Mérgezése kezdetben látási zavarokat, kábultságot, fejfájást, fülzúgást, hányingert, szédülést, zavartságot és a bőr kipirulását okozza. Súlyosabb esetben oxigénhiányt okoz a szervezetben, károsítva az agyat, a tüdőt és a szívet.

Kéndioxid (SO2)

Kéntartalmú tüzelő anyagok égésekor, érc kohósításakor, kénsavgyártáskor jut a levegőbe.

Belélegzés által jut a szervezetbe, kisebb mennyiségben a felső légutak nyálkahártyáját ingerli, nagyobb koncentráció esetén nehézlégzést, hörghurutot, légcsőgyulladást okozhat. Szerepet játszhat az asztma kialakulásában is. Verejtékben feloldódva bőrirritációt okozhat.

A kén-dioxid vízzel keveredve erősen savas elegyet alkot, kiülepedése során az épített környezetet is jelentősen károsíthatja. A London típusú füstköd (szmog) fő alkotóeleme. A füstköd a levegőszennyeződés olyan szélsőséges formája, amely több  légszennyező együttes, egymást erősítő hatására lép fel. A London típusú szmog a téli időszakra jellemző, amikor fosszilis tüzelőanyagok égetésekor jelentős mennyiségű kénvegyületek kerülnek a légkörbe. Kialakulását nagyban befolyásolja a légmozgás hiánya és a magas páratartalom.

Nitrogén-oxidok (NOx)

A nitrogén-dioxid irritáló hatású gáz. A nitrogén-dioxid és a többi légszennyező (kisméretű részecske és ózon) közötti összefüggés összetett, emiatt nagyon nehéz értékelni az NO2 elkülönített hatását. A nitrogén-dioxid és reakciótermékei csökkent tüdőfunkciót és különféle légzőszervi tünetek kockázatának növekedését okozzák. Az asztmások ugyanakkor érzékenyebbek a nitrogén-dioxidra, mint az egészségesek. Kimutatták, hogy a forgalmas utak mentén élők között többen válnak asztmásokká. A nitrogén oxidok magas koncentrációja hozzájárul a szív és tüdő betegségeihez, továbbá csökkenti a szervezet ellenálló képességét a légúti fertőzésekkel szemben. Idővel vérkép elváltozáshoz is vezethet. Különösen veszélyeztetett csoportok a kisgyermekek, asztmás betegek (a gyerekek különösen), a vérkeringési rendszer és a légzőszervek betegségeiben szenvedők.

A nitrogén-dioxid levegőben oxigénnel és vízzel egyesülve salétromsavat alkot, amely (a kén-dioxidból keletkező kénsavhoz hasonlóan) kiülepedve elsavasodáshoz vezet. Nagy mennyiségű nitrogén-dioxid keletkezik a motorhajtó anyagok égésekor is, ez a Los Angeles típusú szmog kialakulásához vezet, jellemzően a nyári hónapokban, szélcsendes időjárási viszonyok között.

 

Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH)

A policiklikus aromás szénhidrogének a tüzelőanyagok el nem égetett részeiből, vagy tökéletlen égés következtében keletkező anyagok. Legfőképpen kőolaj-feldolgozásból, vegyi gyárakból származhatnak. A PAH-ok 95 %-a a finomszemcsés anyagokhoz (PM2,5) kötődik. Egyes policiklikus aromás szénhidrogének nemcsak toxikusak, hanem karcinogének is és becslések szerint a tüdőrák kockázatát 7-8 –szeresére növelik.

 

Illékony szerves vegyületek (VOC)

Elsősorban a szem, orr, torok nyálkahártyáját izgatják. Súlyosabb esetekben fejfájás, koordinációs zavarokat, hányingert váltanak ki. Hosszútávon károsíthatják a májat, vesét, központi idegrendszert. Rákkeltőek.

Az egészség szempontjából a formaldehid az egyik legveszélyesebb VOC. A szövetek fehérjéit roncsolja, nehézlégzést, fáradtságot, allergiát okozhat. Hosszabb kitettség esetén bronchitist.

A benzol a legegyszerűbb aromás szénhidrogén. Színtelen, jellegzetes szagú, gyúlékony, illékony folyadék. A szervezetbe jutva a vérképző szervekben rákkeltő hatású. A lakosság benzolnak történő kitettségét elsősorban a dohányzás, ill. a közúti közlekedés, a benzin üzemanyag gőzeinek, égéstermékeinek belégzése okozhatja. Az avar- és faégetés is jelentős benzolkibocsátással jár, mely lokálisan terhelheti a lakosságot. A benzol karcinogén vegyület, mely az emberi szervezetben a lipidekben gazdag szöveteiben (idegrendszer, csontvelő, mellékvese, zsírszövet) halmozódhat fel. Gyakrolatilag nem állapítható meg olyan expozíciós szint, melynél nem okoz egészségkockázatot.

 

Fémek

A hulladékok égetése során jelentős fém-kibocsátással is kell számolni, mivel a hulladékok fémtartalma lényegesen meghaladja a hagyományos tüzelőanyagok fémtartalmát. A fémek jelentős része az égés során gázhalmazállapotba megy át, majd lehűlés során rákondenzálódik a porszemcsékre. A nehézfémek 80-90 %-a a 2 mikrométernél kisebb átmérőjű porszemcséken található meg, így azok lejutnak a tüdő léghólyagocskáiba is.

A hulladékokban található fémek a teljesség igénye nélkül: kadmium, arzén, higany, nikkel, ólom, króm…